Program:

22,00 Spaceheads (GB)
21,00 Plan Kruutntoone (NL)
20,00 Uzrujan (CRO)
19,00 Boris Kovaè és Dresch Mihály (YU-HUN)
18,00 Marko Brecelj megnyitja Marko Kociper képregényfal-tárlatát

22,00 N.O.M. ZIR (RUS)
21,00 Chris Cutler (GB)
20,00 Maestro Tritony (PL)
19,00 Tudósok (HUN)
18,00 A Pesti Bölcsész Újság költõinek estje

22,00 De Kift (NL)
21,00 Ul' Jsme Doma (CZ)
20,00 Neoèekivana Sila (YU)
19,00 John Tylo és Roland von der Aist (AUT)
18,00 Az Unintelligent Art Association elõadása
11,00 Új iránytû - kerekasztal beszélgetés az új zenérõl a fesztivál résztvevõivel és az érdeklõdõkkel

info: bigear@index.hu

Éljen a kudarc
(fesztiválköszöntõ és vitaindító az Új iránytû kerekasztal beszélgetéshez és vitához)

Az a benyomásom, hogy a két millénium közötti idõszakban, amelyben most élünk, akár egy erõs és "rendezett" országban, amely diktálja a "játékszabályokat" az úgynevezett "Új világszínvonalért" vagy egy olyan országban, amely ezeket a "szabályokat" mint jó vagy rossz diák megkísérli befogadni vagy egy olyanban, amely a "szabályokat" többé-kevésbé kitartóan, habár általában sikertelenül visszautasítja, úgy vélem, hogy az ilyen mûvészeti megnyílvánulások (ún. független, alternatív, nonprofit, stb.) végérvényesen a résztvevõk és az ilyennemû tartalmak egyre kisebb körû kedvelõi "személyes" ügyévé válnak. Most, amikor hála a technológiának, lehetõvé vált az, ami még tíz évvel ezelõtt tudományos fantasztikum volt, amikor miden információhoz hozzá lehet jutni a számítógép vagy a tv készülék bekapcsolásával, a hiteles kultúra, tehát az a kultúra, amely az autentikus alkotói igény kifejezésének a gyümölcseként jön létre és amely a legrosszabb esteben romantikus, csaknem visszafejlõdõ és szubverzív jelenség lesz az Új társadalmi valóság széljegyzetén. A kultúra "globalitását", amelyet ez az Új (fogyasztói) valóság kínál, teljesen "demokratikus". És ez az (ellentmondásos módon) ok, amely miatt vidékiesként és megszállottságoktól terheltként hat. A világ ugyanis egyetlen faluvá válik aszó szoros értelmében ("global village"), amelyben a választás szabadsága a Coca- vagy Pepsi Cola közötti kinálatra szorul.
Az európai keretek közt szemlélve a berlini fal lebontásával, a Kelet és a Nyugat közötti antagonisztikus "ámítás" az (érdekek) "együttlétének" adja át a helyet, amelynek az elsõdleges célja - "mindenütt ugyanazt az árut termelni és kínálni, amelyet ugyanazért a valutáét lehet majd megvenni." Ebben a "paradicsomi helyzetben", amelyben a szabadság és demokrácia a tõke korlátok nélküli mozgásának a függvénye, a tegnap még nagyon távoli világok közötti kultúrális különbségek, leegyszerûsödnek egyetlen programozott turisztikai csomagra, amelynek válfajai csak formatervezésükben különböznek, de tulajdonképpen ugyanazok a "globális" termékek.

Másrészrõl xenofóbikus nemzeti-paranoikus stratégiái azoknak, akik a "globqal village" játékszabályait nem fogadják el (mint, pl. a hatalom és a lakosság egy része abban az országban, amelybõl jövök (YU)), olyan végletbe vezetnek, melyben a tõke leplezett agresszivitását, melyet idõnként a NATO távirányítású rakétáikísérnek, felcserélõdik a gazemberes diktatúra agresszivitásával, az etnikai tisztogatásokkal, a nyomorral, az elszigeteltséggel, amelyet "globális" téren mint az "Új világrend" legjobb vagy egyetlen lehetséges útja elleni negatív példaként jelenítenek meg.

Kinek kell még egy ilyen világban - "Új zene"? tesszük fel a kérdést az utóbbi idõben mind gyakrabban mi, akik kitartóan és mind "hiábavalóbban" továbbra is alkotunk.
Néhány (töke)erõs kiadót-gyártót leszáémítva, amelyek "jó beilleszkedésüknek" köszönhetõen a piac és a média területénsikeresen tudnak néhány "újzenei" elõadót népszerûsíteni és fittatni, az Új zene legtöbb alkotójának már szinte nincs is kihez fordulnia. Így lesz a nonprofit kultúrából "underground", privát és ezoterikus, melynek fizikai megmaradását kizárólag a különbözõ alapok és alapítványok tartják fenn emberbarát szervezettekként a nem-beilleszkedõ egyének és csoportok megsegítése céljából. Ezen alapítványok mûködésükkel az "új világrend" humanista és demokratikus arcukát mutatják, a "fircsa tevékenységû" egyének és csoportok viszont ezáltal létük elementáris moduszát valósítják meg. A folyamat viszont, amely a (hiteles) kultúrát az (ilyen) valóságtól egyre távolállóbbá teszi megállíthatatlannak tûnik.
Ha elfogadjuk felelõsségünket a Kor szelleme iránt, akkor az alkotói tevékenységet lehetetlen életeink civilázációs-kultúrológiai kontextus figyelembevétele nélkül tenni. Nem hajlok afelé, hogy az alkotó tevékenységet az egyértelmû társadalmi szerepvállalásnak alárendeljem, mert hiszem azt, hogy több dimenzió létezik, mint az a három, amelya valóságot alkotja, de manapság az autentikus eytrém individualizmus is csak akkor létjogosult, amennyiben az efent említett értelemben reflektált. A romantikus "Van Gogh"-ok ideje lejárt, túlságosan összetett világban élünk ahhoz, hogy a"szép lélek" ekszluzivitását megadhassuk magunknak...

Mitévõek legyünk ?

A Szellem veresége nem elsõ allkalommal lép fel az emberi törtélemben. A civilizáció és kultúra fejlõdése már ki tudja hanyadszor nem fedi egymást. Amennyiben mégis hiszünk a szellem erejében, akkor jól tesszük, ha elfogadjuk a (történelmi) vesztesek sorsát. Hamvas Béla ezt a jelenséget "nemes kudarcnak" nevezte...

A Nagy Fül fesztivál egy ilyen, tudjuk elõre, "nemes kudarc". Ezáltal válik nemesebbé azoknak a "furcsa hajlamú" alkotóknak a részvételi szándéka, akik Európa különbözõ szegleteibõl utaznak ide Budapestre, hogy erõt adjanak a (fennmatradt) különbözõségek közötti párbeszédnek, az autentikus alkotás iránti igénynek a hiteles kultúra fennmaradásának módozatait elõrevetítve...

A Mûvészet halott !!!
Éljen a Mûvészet !!!

Boris Kovac
mûvész
(Bukovac faluban él a Vajdaságban, Jugoszláviában)

Támogatónk:

FÕVÁROSI KÖZGYÛLÉS KULTURÁLIS BIZOTTSÁGA - ZENEI ALAP

TÕZSÉR ÉS MÁRIÁS SZOFTVERIRODA

Eötvös Lóránd Tudományetem (logó)

Pesti Bölcsész Újság

ELTE BTK Hallgatói Önkormányzata

Archív:
I. Nagy Fül Fesztivál '98
II. Nagy Fül Fesztivál '99

Boris Kovac és Dresch Mihály (Novi Sad - YU, Budapest - HUN)
szaxofoncizellált plazma - saxophoneshivered plasm

Boris Kovac egy Kelet-európai gondolkodó és zenész akinek alkotói énje a kulturális és civilizációs szintézisben gyökerezik. A balkáni tangó és avangárd muzsikus ezúttal Dresch Mihállyal, a hazai népzenei alapú prograsszív jazz kiemelkedõ személyiségével játszik együtt. A két alkotó teljesen különbözõ zenei pályát járt be, zenei identitásában mégis igen közel áll egymáshoz. A szaxofon két mestere most párbeszédet kezd, hogy
felszámolhassa a távolságot és hogy közös szellemi térképet vázolhasson fel.

Boris Kovac is an East-European thinker and musician, who respects his roots as emerging through cultural and civilizational synthesys. The both tango and avantguard musician from the Balkans will play together this time with Mihály Dresch, a remarkable representative of progressive jazz whose music relies to great extent on the Hungarian folklore. The two musicians who followed completely differnet carreers have an opportunity and will for a dialogue. The two saxophone virtuosos will duel on site with a starting point of knowing very little about each other to merging a common spiritual geography.

Uzrujan (Zágráb - CRO)
posztjazz kamarazene - postjazz chamber music

Az Uzrujan (Izgatott) Zágráb füstös klubjaiban játssza kisérlet zenéjét
idejét múlt szintiket, minimális dobszerkót és egyszeru gitárokat
használva. Az idot vetítik a falra, az idot tartják sakkban. S az idot
ugorják át. A Chicago-i jazz nagyjait kedvelik, a harsány hangú
szaxofonokat de arról a síkságról sem feledkeznek meg, melybe gyökeret vertek.

Uzrujan (Excited) plays in somky clubs of Zagreb its experimental music on
old syths, minimal drum-set and simple guitars. They project the time onto
the wall and they keepit stuck there. And then jump it over.They like the
jazz masters of the Chicago School, the rough soundsaxophones, by theys
don't forget the plain
where rooted either.

Plan Kruutntoone (Groningen - NL)
kajütrock Gogollal - deckrock with Gogol

Tömör, költõi zenei. Hajókat építenek, hajókon dolgoznak, hajókon laknak, s egy tengeren eveznek a De Kift-tel. Életeikben nem a kényelem elérése a cél, hanem megvalósítani a szabadon áteresztõ szelepet, melyen kifújhatják melankóliájukat, örömüket és fájdalmukat: egy helyben-melegedõ higanybasszussal, gyomorkeserûvel lüktetõ dobbal, gyümölcsnyak-gitárral és egy suttogó sikollyal az elveszett mentõcsónakról.

Thick, poetic music.. They build ships, work on ships and live on ships and float on the same sea as De Kift. They need nothing, but to provide thremselves with a free-floating ventile of voice for their melancholy, joy and pain: a premise-heating quicksilver bass, stomackbitter pulsating drums,
a fruit-lute guitar, a mercury-chasing sax and a whispering scream from a lost life-boat.

Spaceheads (Manchester - GB)
trip-hop bee-bop

Csak egy dob. Lüktetõ, visszafogott, nyugodtan perzselõ. És egy trombita.Csillagképeket rajzoló, éjjeli útkersztezõdéseket vonatokkal átszabdaló, külvárosi antennákat ébresztõ, Armstrong-ot magányukban dúdoló remegõ mosügépekkel lüktetõ. Fel- és leszállás, távolodás, s a visszhangra írt jövõnk, mellyel az Ürfejek körülvezényelték immár a fél világot.

Only drums. Pulsating, pulled back, calmly buring. And a trumpet. Astrologically drawing, cutting up midnight crossroads with tranis, waking suburban wireless, pulsating together with washing machines whispering Armstrong's pieces.Landing and taking off, increasing space, our future written onto an echo, which the Spaceheads conducted half of the Globe around with.

Tudósok (Budapest - HUN)
labor-reggae - laboratory reggae

Az Öntudomány-kutatás itthoni különítménye, mely a hétköznapok stigmáit és sebeit verselés, zenei lüktetés, hadonászás és rajzolás által érleli ki helyspe-cifikus neofolklorrá. Koncertjeik fokozatos szellemi és testi felkészülés az Átlényegített Semmire. A Valamire.

The self-research division from home that melts the stygms and wounds of everyday life with shouting poems, fluctuating music, tense pointing and drawing into a locally-specific and global neo-folklore. Their concerts are part of a gradual process of getting ready for the Transubstantial Nothing. It is: Something. Actually: Everything.

Maestro Tritony (Bydgosc - PL)
szénjazz tömören - thick coal'n'jazz

A Maestro Tritony zenekar a nagy lengyel jazzhagyományokon nõtt fel, új kisérleti stílust alakított ki, s vált igen népszerûvé. Stílusuk a Yass, ami Lengyelországban a jazz-nek a rock, a játék és az újítás felé kacsintó szárnyát jelöli. Nem tagadják, hogy a 90 évek amerikai új jazz-hulláma õket is megérintette, de az õ nyelvük más, máshogyan szól a szavuk, s kiváló zenészek létére ezt saját maguk tökéletesen el is tudják majd mondani.

The group Maestro Tritony grew up on the big Polish jazz traditions to form a new experimental style through which they gained popularity. Their style is close to the so-called Yass-style, which in Poland covers the wing of jazz that winks to the rock, fun and experiment. They don't deny, that the American new jazz scene touched them to some extent, but their language in different, their words tell a completely story and since being perfect musicians, let them tell it to us by themselves.

Chris Cutler (London - GB)
alter-ego térképkészítés - Alter-ego map-production

A világhírû zenealkotó az újkori kisérleti zene történetébe a jazz és a rock hagyományain alapuló, mára már nemzetközileg is mozgalommá nõtt sajátos, improviációs stílusával írta be magát. A No Wave úttörõje mára már világhálózattá nõtt lemezkiadó vezetõje, az új zenévelkapcsolatos tasnulmányokkeresett szerzõje, de mindezektõl teljesen függetlenül zeneileg harmatfriss, a zsenialitás és alkalmi hülyeség alkímiáját és optimális aranyszabályait jól ismerõ és kiforrottan mûvelõ zenei alkotó.

This world-famous music author/drum poet/theoretician wrote himself into the history of new music through his new concept of musical improvisation based primarly on the rock and jazz traditions, which has become a world-wide movement known among other terms as No Wave style. Despite being a praghmatyc heads of the well-known Recommended Records (much more than just a ) label and author of important essays on actual music he stayed spiritually fresh as dew, knowing the alchimic and golden-rules how to melt ingeniosity with funmaking idiocy through a truly matured and highly experted musical creativity.

N.O.M. ZIR (St.Petersburg - RUS)
K.G.B. Pop Art All Stars

A NOM Szentpétervár legrégibb underground kultuszzenekara, amely egykoron a Nemhivatalos Ifjúsági Szervezet (Nyeformalnaja Organizacja Molodezsi) néven alakult, ami nem más, mint az egykori terminológia által megjelölt tudatos underground-izmus bõrzubbonyos definíciója. Ettõl a világtól nem tudnak és nem is akarnak szabadulni, ebbõl építik fel abszolutizmus-, kommersz-, fogyasztó-, rock-, pop- és szentimentalizmusellenes programjukat. Gúnyt ûznek a taroló középszerû közizlésbõl, méghozzá úgy, hogy senkit sem sértve bírják röhögére a beavatatlant is.

The NOM is probably St.Peterburg's oldest underground cult-group, which got its name once as Informal Youth Organisation (Njeformalnaja Organizacja Molodezhy), which is nothing but an ronic definition for their conscious undergrounism. They can't get rid of that world, what more, they don't want to at all and so they build up their absolutism-, commersionalism-, consumerism-, rockism-, popism- and sentimentalism-opposing program through it. They make painful fun of the annihilating mediocre public sense in a way that does not hurt anyone but makes laughing even the uninitiated.

John Tylo and Roland von der Aist (Weitersfeld - AUT)
zsebszibériai lüktetés - pocket-Siberia trembling

John Tylo foglalkozása szerint utas. Pontosabban gyalogos. S nem elõre, hanem visszafelé gyalogol. Pontosabban: nem akar fejlõdni. Mármint úgy, hogy lépést tartson a világgal. Magával akar. Békében a felfedezetlen tájakkal, a gyermeki tisztasággal, Kelet-Közép-európával. S errõl filmeket készít. A természetben megtett útról, az egyszerû emberekrõl, a barátokról, a masinisztákról, a kocsmárosokról Rigában, Mongóliában, Ceské Budejovicéban, Weitersfeldben, Macedóniában és Moldáviában. Filmjeihez barátja és utitársa, Roland von der Aist rögtönöz kifinomult zenei tájképet a helyszínen. Némafilm sétával.

John Tylo is a Traveller. More specifically: a Walker. And he does not walk forward, but backwards. As to "keep up" with the surfacial world. He keeps up with himself. More specifically : he does not want to develop. Not the way the world does with its pollutions, violence and business. In this sense he walks backwars, it is towards his inner self. In peace with the
undiscovered nature, looking for the infant purity of the East and Central Europe. And he makes great films about this. About making friends. About the distances covered in nature, in open-space, about simple people, train-conductors, carpenters, beggars, in Riga, Mongolia, Èeské Budejovicé,
Weitersfeld, Macedonia or Moldavia. His long-time friend and companion Roland von der Aist improvises a refined musical landscape to his films on the premises. In Budapest this time. For a silent film with the quiet sounds of a long, friendly life-time walk. A walk together.

Neocekivana Sila /koja se pojavljuje i reaava stvar/ (Belgrade - YU)
Can-monokróm - Can-monochrome

Amikor már a mozgósitásokkor minden rádiót kidobtak az ablakon, amikor az óvóhelyeken már minden magnó bedöglött, amikor a tévén már csak az eggyésímult disznóarc volt látható, talán akkor kezdte el a fiatal zenekar emlékezetébõl és zsigereibõl elõbányászni azokat a természetes jóérzéseket, amelyek az élettõl elidegeníthetetlenek. Erõs dob, villamosfényû gitár, éjzakatoló basszus. Igen, õk a bombázások idején is játszottak, s a már elhagyott hajónak tûnõ ország kulturális színpadának élénk és értékes színfoltja maradtak. Zenéjük Jimi Hendrix sapkájából és szerbiai cigányok dobszólamaibó építkezik. Nevük jelentése : Váratlan erõ /amely megjelenik, és megoldja a problémát/.
Lássuk !

When at mobilisations all radios were thrown out the windows, when all cessette-players broke down at the atomic shelters, when all faces turned out to be a one and only uniformed pig-face on the telly, then this young group decided to mine out from its memory and intestines those instinctive
feelings of joy, that cannot be amputated from life. Strong drums, electric-light guitar, a night-clattering bass and atmospheric sounds. Yes, they played during the bombings too, and when the country seemed to be a desetred ship they represented a vital and valuable spot of its. Their music
recalls from the Universe Jimi Hendrix's cap and the Serbian Gypsies drum-solos. The meaning of the group's name : An Unexpected Force / That Turns Up and Solves the Problem/. Looking forward to it !

A belgrádi Ring-ringfesztivállalegyüttmûködésben
In cooperation with the Ring-Ring festival in Belgrade

Uz Jsme Doma (Prague - CZ)
Svejk kedvenc szinfo-punk-ja - Svejk's favourite sinfo-punk

"Intellektuális punk, szláv hangvételû provokáció, afrikai zene, zenekari punk, Zappa-követõi, melódiai avangárd, gregoriánus rock".Ezek voltak az e zenekar munkásságának megjelölésénél használt terminusok, melyek besorolásai ellen a zenekar saját, állandó változásban lévõ zenei tevékenységgel válaszolt. A magát a Residents és az Omega hatása alatt egyaránt kifejlõdni tudó zenekar a cseh alternatív zenei porond egyik legkiemelkedõbb együttese, amely a kis kluboktól Európa legnagyobb koncerttermeiig szívesen látott elõadó. Zenéje jazz-el és népzenei elemekkel átitatott rock.Vagy már nem az?

"Intellectual punk, Slavic provocation, african music, orchestrical punk, Zappa-followers, melodic avantguard, Gregorian rock, etc." These were the terms used to describe the musical language and field of work of this group, which against the group fought through its ever-changing musical ttitude. The group, which says to be the inheriter of both Residents (USA) and Omega (HUN) musical influences is one of the leading members of the Czech new music scene and is welcome from little clubs to Europe's and USA's huge concert halls as well. Their music is a rock blended with the elements of jazz and folk music. Or has it already changed ?

A prágai Alternativa fesztivállal együttmûködésben
In cooperation with the Alternativa festival in Prague

De Kift (Koog aan de Zaan - NL)
Vermeer daltáj - Vermeer songscape

Hollandia pillanatnyilag legizgalmasabbnak tûnõ zenei formácója, amely a kortárs és hagyományos zenei formákat színházi elemekkel ötvözi. Népi és városi zenei hagyományokra rétegesen épülõ tömör zene, mely közvetlen, személyes megszólításával egy mély, akár neo-archaikusnak nevezhetõ zenei nyelvet fedezett fel. A szép és a szomorú közösen alkotják a megtéveszthetetlenül jellegzetesen holland zenét, mely békés erejével tiszteletet parancsol. A hajó, az örökkön bolyongó holland hajó kapitányai az Északi Sarkra kalauzolnak bennünket, ahol mindennek fittyet hányva kocsmaballadákat játszanak valamennyiünknek megfagyásig.

De Kift is probably the most exciting music formation of Holland at the moment, which merges the contemporary and traditional music forms. They build a more-level instant expression based on folk and urban musical traditions that becomes direct, immediate and very subjective at it's voice. Their new, ingeniously invented musical temper can be described as a profound, neo-archaic tongue. The beauty and the sorrow together form this typically Dutch music, which orders respect with its peaceful strength. They are the captains of the ship, the ever-cruising Dutch ship take us to the North Pole, where they play us the most beautiful pub-ballads not giving a damn about anything until we all freeze.